A homofóbia szó jelentése félelem, idegenkedés a homoszexualitástól, illetve a homoszexuálisoktól. Tágabb értelemben a homoszexuálisok elleni diszkrimináció általános megnevezése, hasonlóan a faji diszkrimináció esetében használt rasszizmus és a nők elleni diszkrimináció esetében használt szexizmus kifejezéshez. A transzneműektől való hasonló félelem neve transzfóbia. A homofóbia nem szűkíthető le a homoszexuálisok elleni nyílt gyűlöletre, számos kevésbé látványos, ám komoly következményekkel járó változatban működik. Jelen lehet a családi-baráti viszonyokban, a munkahelyen, az iskolákban, a médiában, a mindennapi élet számos területén.

A különböző társadalmak a homofóbia más és más szintjével rendelkeznek, míg bizonyos országokban a melegek és leszbikusok gyakran lesznek erőszakos támadások áldozatai, sőt, némely országban akár halálbüntetéssel is sújthatják őket, más társadalmakban a homoszexualitás társadalmi elfogadottsága magas, és az alább leírt jelenségek nem, vagy csak alig fordulnak elő.
A jelenleg is széles körben elterjedt diszkriminatív törvények elsősorban a házasság és a gyermekvállalás kapcsán hozzák hátrányos helyzetbe a melegeket és leszbikusokat. A heteroszexuális pároktól eltérően a melegek és leszbikusok a világ legtöbb államában nem házasodhatnak meg, tényleges együttélésüket az állam nem ismeri el párkapcsolatként. Mesterséges megtermékenyítésben nem vehetnek részt, nem lehetnek közösen egy gyermek törvény szerinti szülei, nem, vagy csak korlátozottan fogadhatnak örökbe gyereket. Emellett számos ország tiltja vagy akadályozza a melegek és leszbikusok érdekvédelmi szervezeteinek működését, köztéri politikai megmozdulásaikat nem engedélyezik. Néhány országban törvények mondják ki, hogy a homoszexuális életforma propagálása vagy ennek támogatása tilos. A törvények szintjén létező diszkrimináció mellett gyakori, hogy ugyan a törvények nem írják elő, egyes intézmények, vállalatok vagy egyének máshogy bánnak egy homoszexuális emberrel, mint egy heteroszexuálissal. Így például egy cég nem veszi fel a homoszexualitását nyíltan vállaló jelentkezőt, vagy elbocsátja meleg vagy leszbikus alkalmazottját, ha kiderül annak szexuális irányultsága. Hasonló szituációba kerülhet egy felvételiző diák is. Az is előfordulhat, hogy egy szórakozóhely vagy egyéb szolgáltató megtagadja a melegek és leszbikusok kiszolgálását, vagy hogy egy tulajdonos nem hajlandó bérbe adni lakását nem heteroszexuális embernek.
A melegek és leszbikusok gyakran lesznek zaklatás áldozatai. A bántó viccek, az élcelődés, az ugratás, az utcai "beszólások" olyan ellenséges környezetet teremtenek, amelyben a szexuális irányultság vállalása komoly megpróbáltatások elé állítja a homoszexuális embereket. A melegek és leszbikusok elleni előítéletek egyik forrása, hogy a média gyakran torz képet fest a homoszexuálisokról, olyan tulajdonságokkal ruházva őket fel, amelyek egyáltalán nem jellemzők rájuk, vagy amely csak egy kisebbségükre jellemző.

Így például az LMBT megmozdulások (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű) kapcsán a tudósítások csak a látványos elemeket (pl. transzvesztiták, nyílt szexuális tartalmak) emelik ki, mivel ezeknek van meghökkentő hatása. A filmekben hosszú évtizedeken keresztül csak komikus (akinek viselkedésén nevetni kell) vagy tragikus (akinek meg kell halnia) szereplőként jelentek meg homoszexuális emberek. Az e filmekben megjelenő meleg férfiak legtöbbször nőiesen viselkednek (a leszbikus nők pedig férfiasan), holott a homoszexuális irányultság ritkán jár együtt az ellenkező nem viselkedési szokásainak átvételével.
A homoszexualitás társadalmi konstrukciója egy olyan ellentétpárra alapszik, amelynek egyik pólusán a heteroszexualitás található mint normális és természetes, másik pólusán a homoszexualitás mint deviancia, furcsaság, különlegesség. A heteroszexualitás úgy jelenik meg, mint ami magától értetődik; a homoszexualitás viszont magyarázatra szorul, ezért kell beszélni a homoszexualitás okairól, a heteroszexualitáséról viszont nem. A feltételezett heteroszexualitás valójában olyan ideológia, amely egy partikuláris identitás (a heteroszexualitás) univerzalizálására épül. A queerelméletben ennek a jelenségnek a megnevezésére a "heteronormativitás", illetve a "kötelező heteroszexualitás" kifejezések terjedtek el. A feltételezett heteroszexualitás következménye, hogy mindaddig, amíg valakiről ki nem derül homo- vagy biszexualitása (leleplezés vagy előbújás útján), heteroszexuálisként van elkönyvelve. Ez láthatatlanságra ítéli a meleg és leszbikus embereket, amely két következménnyel jár: egyrészt, hogy a meleg és leszbikus fiatalok magányosnak érzik magukat, mivel nem látnak meleg vagy leszbikus példaképeket maguk előtt, másrészt a többségi társadalom alulbecsüli a melegek és leszbikusok számát.
A szexuális irányultság napvilágra kerülése nem egyszer azzal jár, hogy az érintett családja megszakítja az érintettel a kapcsolatot, elzavarja otthonról. Amellett, hogy ez gyakran érzelmi válsághoz vezet (hiszen a család elsősorban az elfogadás, támogatás szerepét tölti be az ember életében), gyakran anyagilag is nehéz helyzetbe hozza az önálló élet vezetésére még képtelen LMBT fiatalt, akit heteroszexuális társaitól eltérően nem támogat anyagilag a családja.

A társadalom ellenséges attitűdje miatt sok homoszexuális ember maga is elfogadja ezeket a társadalmi beállítódásokat, belsővé teszi, interiorizálja a homofóbiát.
Így sokan nem fogadják el szexuális irányultságukat vagy negatívumként élik meg azt. Őket nevezi a pszichológiai irodalom ego-disztonikus homoszexuálisoknak, körükben gyakori a súlyos depresszió, illetve az öngyilkosság. Mások ugyan elfogadják szexuális irányultságukat, de a többségi társadalomhoz hasonló előítéletekkel viseltetnek a melegek és leszbikusok bizonyos csoportjai (például a nőies férfiak) iránt.
A homofóbia okairól számos történeti, pszichológiai és szociológiai elmélet létezik. A történeti magyarázatok elsősorban a homofóbia vallási gyökereire összpontosítanak. A pszichológiai magyarázatok olyan egyéni jellemvonások segítségével magyarázzák a homofób beállítódást, mint a látens homoszexualitás, az autoriter személyiség vagy a változó nemi szerepekhez való alkalmazkodási képtelenség. A szociálpszichológiai magyarázatok az előítéletek, a stigmatizáció és a címkézés általános (tehát nem kifejezetten a homoszexualitáshoz kapcsolódó) fogalmaihoz kapcsolódnak.
Semmilyen veleszületett tényező (félelem/betegség) nem ismeretes, ami valakit a melegektől való irtózásra indítana - legfőképpen azért, mert a melegek mint olyanok nem ismerhetők fel. Az esetleges ellenérzések tehát kizárólag tanulás, szocializáció útján alakulnak ki, a környezetben tapasztalt minták alapján.

(forrás: Wikipedia)